Táncos pályafutásomat 6 éves koromban kezdtem klasszikus balettel Németországban, ahová Édesanyám iratott be. Hazatérvén jazz balettel folytattam a Pataky Mûvelõdési központban. Itt láttam meg egy társastánc tanfolyam hírdetését, ahová nagy kedvvel iratkoztam be.
A tánctanfolyamok elvégzése után Sándor Judit és Zoltán Standard táncok versenyelõkészítõ csoportjába csöppentem, ahol belekóstolhattam a versenytáncos világba. Éreztem, hogy nekem való ez a világ és döntöttem el, hogy komolyan szeretnék foglalkozni a tánccal. Nagy lelekesedéssel és kitartással jártam az órákra annak ellenére, hogy nem volt állandó táncpartnerem. Judit és Zoltán révén kerültem át az õ egyesületükbe a Keleti pályaudvarnál lévõ Pataky Táncsport Egyesület gyakorló termébe, ahol valójában folyt a versenyzõs párok felkészítése. Közel másfél évig egyedül kellett táncolnom, de így is óriási motivációt jelentett, hogy napról-napra egy légkörben edzhettem az Egyesület legjobb párjaival. Sokan próbáltak lebeszélni, hogy nincs értelme így, de hajthatatlan voltam, éreztem, hogy nem hiábavaló a kitartásom.
Lássunk csodát, valóban meghozta gyümölcsét a lelkesedésem, edzõim ajánlottak egy nekem való táncpartnert. A megbeszélt próba után döntöttük el Dániellel, hogy együtt fogunk táncolni. Nem sokkal utána már elsõ versenyünkön is elindulhattunk. Innem már nem volt megállás, szinte az összes versenyünket megnyertük és felkerültünk a következõ osztályba. Itt kezdett elválni útunk, mert Dánielnek a tanulás fontosabb volt, így nem tudott elég idõ szánni a felkészüléseinkre.
Azévi nyári edzõtáborban nagy áhitattal figyeltem a gyakorláson a magas osztályos klubtársaimat, szerettem volna én is úgy suhanni a parketten. Álmomban sem gondoltam volna, hogy hamarosan megvalósul. A klubvezetõk (Sándor Judit és Zoltán, Lajtai Beatrix és Németh Péter), akiknek sokat köszönhetek, megszerveztek egy próbát a klub egyik legjobb fiú táncosával. Természetesen el sem tudtam hinni, hogy engem találtak alkalmasnak erre a nem kis feladatra. Antalnak már jó pár év tapasztalat állt a háta mögött, így elég nagy munka állt elõttem, hogy bebizonyítsam, méltó párja vagyok a táncparketten.
Ezzel kezdõdött a komoly versenytáncos pályám.
Számos hazai és nemzetközi Latin-amerikai és Standard versenyen vettünk rész Szabó Antallal kiváló eredményekkel, válogatott keret tagok voltunk évekig és Ifjúsági Standard Világbajnokságra, Standard Világkupára és Standard Európa Bajnokságra nyertünk delegációt. Rengeteg helyen léptünk fel, többek között koncerteken, bálokon, rendezvényeken, színházi esteken.
2003-ban nyertem felvételt a Magyar Táncmûvészeti Fõiskola társastánc táncpedagógus szakára, melyet nappali tagozaton kezdtem. Napi 6-8 órát táncoltunk, a társastáncokon kívül Salsa-ba, Klasszikus és Jazz balettbe, Swingbe, Flamencóba, Néptáncba, Argentin tangóba nyertem betekintést. 2008-ban szereztem diplomát esti tagozaton.
Rendszeresen képeztük magunkat Latin-amerikai és Standard táncokból, hogy minél eredményesebbek legyünk és szélesítsük szakmai tudásunkat. Órákat vettünk itthon és külföldön egyaránt, többek között világbajnokoktól is.
2006-ban közös döntés alapján Antallal magasságkülönbség miatt új táncpartnert kezdünk keresni, további szakmai elõrehaladásunk érdekében.
Gyorsan találtam partnert egy orosz fiú személyében, aki Bécsben élt. Nyáron kiköltöztem, hogy megkezdjük közös munkánkat. 3 hónap után derült ki kettõnk különbözõ nézete a szakmai hozzáállásról és jövõrõl, így nem folytattuk tovább együtt a felkészülést.
2 év szünet után egy magyar fiú személyében leltem táncpartnerre